folyt.:10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán,mert megvan írva : Az urat, a te Istenedet imádd,és csak néki szolgálj.
11.Ekkor elhagyá őt az ördög .És íme angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki .

Előzmény

Válasz

Michail Jurjevics Lermontov

Az Angyal

Isten szelíd angyala zengve suhant;
s ragyogva figyelte a dalt,
a végtelen éj ütemes gyönyörét
a hold meg a csillagos ég.

A bűntelen üdvöt, a tiszta hazát
s az Úr örök akaratát
hirdette-köszönte szárnyaló
imával az ének, a szó.

S karján gyermeketringatott
az angyal, és zokogott;
s átjárta, szövegtelen, a fiatal
kis lelket a mennyei dal.

Az a lélek itt csak szenvedett:
szeme üdvöt, eget keresett,
s számára az angyali dalt sohase
pótolta földi zene.



Senkinek, aki erre a világra érkezett, még a legígéretesebb gyermek megszületését sem kísérte olyan örvendezés, mint a betlehemi gyermek jöttét…
Bárcsak ma is megértené ezt az éneket az emberi család! Az akkor tett kijelentés, az akkor felcsendült hang és megkezdett dallam erősödni fog az idők végéig és visszhangozni fog a földön. Az ének Isten dicsőségét zengi, békességet hirdet a földnek, az emberekhez pedig jóakaratot. Amikor az igazság napja felkel gyógyitó erővel a szárnyai alatt, a Betlehem hegyein megkezdett éneket egy nagy sokaság sok vizek zúgásához hasonló hangja fogja visszhangozni: (Jel. 19;6. ) EGW. Selected Messages p. 250
Fordította: Lestár Tamás; Szemelvények Ellen G White írásaiból Bp.1999p.236.

Ooooooo

„A bűneset után Sátán kijelentette, hogy az emberek beigazolták képtelenségüket Isten törvényének betöltésére, és erről az egész világegyetemet meg akarta győzni. Sátán szavai igaznak látszottak.
Krisztus azért jött, hogy leleplezze a csalót. A menny Istene magára vállalta az ember útját, és ugyanazokkal az eszközökkel élve, amelyeket az ember is igénybe vehet, kiállta Sátán kísértéseit,
mint ahogy az embernek is ki kell azokat állnia. Ez volt az egyetlen
módja annak, hogy a bukott ember isteni természet részesévé válhasson. Az emberi természet felvételével Krisztus megismerte az emberek megpróbáltatásait és fájdalmait, valamint az őket szorongató kísértéseket. A bűnt nem ismerő angyalok nem tudtak együttérezni az emberrel különös megpróbáltatásaiban.
Emberi mivoltával Krisztus minden ember helyére lépett. Isten és ember volt egyben. Kitárt emberi karjával átölelte az emberiséget, miközben isteni karjával a Mindenható trónjába kapaszkodott.
Micsoda látvány a menny számára! Krisztus, aki a bűnnek legkisebb csíráját sem ismerte, felvette az emberi természetet annak megromlott állapotában. Halandó ember nem képes felfogni ennek a megalázkodásnak a mértékét. Isten — megalázva önmagát — megjelent testben. Micsoda elgondolkodtató téma ez! Méltó az alapos elmélyülésre! Krisztus, a mennyei Fenség, ennek ellenére igen alacsonyra ereszkedett. Méltóságából és dicsőségéből azonban semmit nem veszített. Szegénység és hatalmas megaláztatás övezte életét. A mi érdekünkben lett szegénnyé, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk. …
Krisztus alávette magát a zaklatásnak, a gúnynak, a megítéltetésnek és a megcsúfoltatásnak. Szeretettel, jósággal és kegyelemmel teli üzenetét félreértelmezték és félremagyarázták. Hallotta, amint a démonok fejedelmének nevezték, mert istenfiúságára hivatkozott. \ amelyet meg nem tagadhatott, s amely
megvallására kötelezett volt. – szerk. \ Születése természetfölötti volt, de saját, a lelki dolgokra vak nemzete szégyenfoltként tekintett rá. A keserű bánatnak nem volt olyan cseppje, az emberiség átkának nem volt olyan része, melyet Ő meg ne ismert volna, hogy sok fiat és leányt Istenhez vezethessen. Jézus a fájdalmak férfia és betegség ismerője volt földünkön, és azért hagyta el mennyei otthonát, hogy az elveszett emberiséget megmenthesse az örök romlástól. Ennek a ténynek porba kellene döntenie minden büszkeségünket, meg kellene szégyenítenie hiúságunkat, és fel kellene tárnia önelégültségünk bűnét. Tekintsetek Jézusra úgy, mint aki magára vette a bűnös emberiség nélkülözését és bánatát, próbáit és szenvedéseit. Értsük meg, hogy Istennek a bűn következményeként kellett elhordoznia ezeket
a lelki szenvedéseket és sebeket!
Krisztus eljött a földre, s mint az emberiség képviselője, felvette emberi természetünket. Sátánnal való küzdelmében megmutatta, hogy Isten olyannak teremtette az embert, hogy az — amennyiben az Atyával és a Fiúval összeköttetésben van — engedelmeskedni tudjon minden isteni rendelésnek. Szolgája által Isten kijelenti: „Az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (Jn.I.5:3.). A bűn választotta el az embert Istentől és a bűn az, ami okozza az elkülönülést. …
Sátán legsikeresebb kísértéseinek egyike a világiasságra való csábítás. Úgy alakítja az ember életét, hogy szívét és elméjét annyira lekössék a világi kívánságok, hogy a mennyei dolgok számára ne maradjon hely. A világ szeretetével tartja fogva az emberi elmét. A földi dolgok elnyelik a mennyeieket és az Úr kikerül figyelmükből és gondolataikból. Hamis tanok és hamis istenek kerülnek az igazság helyére. A világ dísze és csillogása bűvkörébe ejti az embereket, akik annyira kötődnek a földi dolgokhoz, hogy közülük sokan bármilyen jellegű bűnt elkövetnének világi nyereség érdekében.
Ez volt az a pont, ahol Sátán el akarta ejteni Krisztust. Azt gondolta, hogy emberi természete miatt könnyű lesz győznie: „Ismét vivé őt az ördög egy igen magas helyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és monda néki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem” (Mt.4:8-9). De Krisztus nem ingott meg.

Válasz