Márai Sándor, a rá jellemző, hogy is mondjam csak... felülről letekintéssel szemléli ezt a tulajdonképpen a bibliai antropológiából logikusan levezethető önző problémakört, ami a bűneset óta jellemzi a párkapcsolatot. A bibliai antropológia kérdésénél utalni kell Vankó Zsuzsa Boldogság törvénye c. etikájára, amely egy mindmáig fel nem tárt területet tesz tisztába az emberi lélektan területén: Hogy tulajdonképpen jók vagyunk-e vagy csak néha, vagy soha, vagy mikor hogy,vagy pedig alapvetően önzőek. A válasz kiábrándító, de reményteljes. Alapvetően rosszak vagyunk a biblia szerint, vagyis hogy elromlottunk, Még annál is jobban, mint ahogy Augusztinusz mondta,hogy az embernek megromlott a teste, a lelke, de az értelmével még keresheti és felfoghatja az igazságot. Ez így nem igaz. Szent-Györgyi Albert fejti ki azt az igazságot, teljesen materialista alapon, hogy az emberi agyat a természet nem arra hozta létre, hogy az ember vele az igazságot keresse, hanem hogy azt keresse, ami neki a legjobb, és igazságnak fogad el mindent, ami neki előnyös, igazábol az ember becsapja saját magát ezt az agy olyan ügyesen teszi, hogy igazságnak fogad el mindent ami neki előnyös. Azért nem tettem idézójelet, mert vagy másfél oldalt foglaltam össze Dr. Eke Károly A tudomány hullámhosszán c. előadássorozatából, amelyek között vanb egy a professzorral készített is. Most erről Beszél a Biblia is, és az ősevangéliumban már jelezte Isten az asszonynak, hogy amit ő cselekedett, az nem javítni fogja az Ádámmal való kapcsolatát, hanem rontani. Ezzel a bizalmatlansággal, amivel Istent illették, hogy noha nem szűkölködtek semmiben, mégis bizalmukba fogadták a kígyót, aki pont az ellenkezőjáét mondta annak amit Isten kijelentett, jóllehet Isten előre felkészítette óket, hogy a kertet őrizni és védelmezni kell majd, tehát vigyázniuk kellett volna a jó és gonosz tudásának a fájától azt meg sem lett volna szabad közelíteniük,meg sem lett volna szabad illetniük, hogy meg ne haljanak. Igen ám, de kívánatosnak látszott az a fa... Nos ez a kívánság jelenik meg felette önző módon a párkapcsolatokban is, de Márai erre nem talál megoldást, csak feltárja a problémát, hogy ugyanis pont azok nem szeretnek minket, akiket mi nagyon szeretnénk. és persze itt nem segít sem zsarolás, ( kifejezetten undorító férfilogika). Márai arra sem talál magyarázatot, csak kijelentő módban elsiklik felette hogy ha szeretik az embert, akkor miért szeretik, vagy miért nem szeretik, pedig ebből is sokat meg lehetne tudni állapítani. Bizony, de még milyen sokat.És ezt nem a természet kérlelhetetlen következetessége szervezte meg, hanem az önzés logikája: Nem úgy müködik a szeretet mint a váltóáram, hogy megcsapja az embert, s akkor szeret, vagy nem csapja meg és akkor nem szeret.hanem ahogyan a Biblia mondja az emberről szembeállítva az Isten szeretetével az embert, aki "Nemazt nézi (amit az ember), aki azt látja ami a szeme előtt van, hanem azt nézi, ami a szívben van." Persze az ember nemigen láthat a szívbe, sokkal inkább annak az Alkotója. Az bezzeg belelát a szívbe.Ám mi is beleláthatunk a szívbe, de ahhoz Isten Szentlelkére van szükségünk, és akkor nem azokat fogjuk szeretni, akik méltatlanoknak tekintendők, hanem azokat, "a szerencsétleneket" ahogy Márai nevezi a szeretetünkre szorulókat. Na most már attól tartok hogy nagyon belelovalom magam az egészbe, teljesen feleslegesen, mert akinek testi szemei vannak, az nem fog lelki látással küszködni, az nem fog küzdeni az emberi lélek megjobbításán, mint ahogyan Jézus tette, Nem is folytatom tovább, de ezen a vonalon nyugodtan ki-ki utánagondolhatja, és ajánlom Németh Lászlót, meg ugye a Jézus életét mindenkinek egy kis szeretet-tréningre.Tanuljuk meg ne úgy nézni az embereket, hogy nekem filmszínésznó-szakács-takarítónő-topmodellre legyen szükségem, és ugyanezt elmondhatom a másik oldalnál is, hanem azt nézzem, hogy akivel társalkodom, mennyire hajlandó velem együttfejlődni, együttnevelődni,mert akkor egyre több értékes tulajdonság fejlődik ki benne, meg persze bennem, és egyre jobban meg tudok bene bízni, és a szeretet nem múló szenvedély marad, hanem egyre mélyülő folyam.

Válasz

Nagyon szép...

Válasz